Összefoglaló az elhízás kezelési lehetőségeiről

Hasfalplasztika | Narancsbőr eltüntetése

  A plasztikai sebészeti műtétek előtt nagyon fontos az elhízott páciensek gondos kivizsgálása, fogyasztása, előkészítése a műtétre. Ezek miatt szakorvosaink alaposan foglalkoznak az elhízás műtét előtti kezelésével. Korábban gyomorballon beültetéseket is végeztünk gastroscopos kontroll mellett, de ezek a beavatkozások hosszú távon nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
   A legújabb irodalmi adatok szerint sincs ma a medicina birtokában hatékony fogyasztó szer. "Az elhízás kezelésében így jelenleg gyógyszer nélkül vagyunk, egyelőre marad a diéta és a fizikai tréning." / Gyógyszereink, 48,2, 54-58 (1998)/. A citátum óta két készítmény , már megjelent, azonban eredményességüket illetően kellő tapasztalattal még nem rendelkezünk.
   Sokan napjainkban is a jelentős összegeket felemésztő /4-5000 DM kezelésenként/ és vitatható hatásfokú, sokszor intézetben végzett diétás kezelések, "módosított koplalások" /Dtarztebl. 94, A-2250-2256 (1997)/ elkötelezett hívei. Ezen kezeléseket hosszú ideig kell végezni, jelentős visszaesések, eredménytelenség mellett /jo-jo diéta /MOTESZ Mag., 5, 32 (1998)/. Mások kezelési alternatíva híján nagy adag, központi idegrendszerre ható, egy komponenst tartalmazó készítményekkel kezelik az elhízott pácienseket /Gyak. Orv. Enc., 822 (1977)/. Az ilyen szerek átmeneti sikerek után kikerültek a forgalomból /Gracidin, Pondex, Desopimon, stb./, vagy forgalmazásukat átmenetileg felfüggesztették /Isolipan/, mivel a fenfluramin-fentermin kombináció valvulopathiát és pulmonális hypertensiót válthat ki /JAMA 278,666-672 (1997), N. Engl. J. Med. 335, 581-588 (1997), Arch. Int. Med. 144, 1143-1148 (1984)., N. Engl. Med. 337, 1772 (1997)./ Nagy reményeket fűztek az Orlistat nevű, a természetben előforduló lipáz inhibitor szintetikus származékához, de a kedvező eredményű állatkísérletek humán vonatkozásban nem állták meg helyüket.
   Súlyos fokú elhízás és lipodystrophiák eseteiben a sebészek és plasztikai sebészek műtéteket ajánlanak , melyek a táplálékfelvétel korlátozására /gyomor reservoire csökkentés, gyűrűzés stb./, a felszívódás csökkentésére /entero-anastomosisok/ és a felhalmozódott zsírszövet eltávolítására /liposuctio sorozat/, és/vagy a bőr-zsír felesleg eltávolítására /dermolipectomia/ irányulnak. Éppen a legsúlyosabb betegcsoporba tartozó páciensek többsége általános állapotukból adódóan nem alkalmas sem a fizikai terhelésre, sem a műtétre /Magyar-Petrányi, Med. Kiad. 1656 (1974) alapján a szerz./.
   Ebben a vitatható eredménnyel működő és hiányos therápiás rendszerben készítményünk jelentős szerephez juthat az elhízás megelőzésében, hatékony kezelésében és összes szövődményének megelőzésében, kivédésében.
   Ahhoz, hogy a készítmény hatásának lényegét megérthessük, foglalkoznunk kell az obesitás korszerű kóroktanával, a betegség praevalenciájával, súlyos szövődményeivel .
   Obesitas a szervezet zsírtartalmának túlzott mértékű felszaporodása. A kalória bevitel meghaladja a leadást, a különbség zsírlerakódás formájában jelenik meg. Önkényesen obesitasnak minősítjük, ha a testsúly 20 %-kal meghaladja a magasság/testsúly táblázatok értékeit.
  
   Több ismert formula használatos /Broca, Bornhardt stb/, újabban a testtömeg indexet alkalmazzák /body mass index, BMI/ amely = testsúly kg/testfelület m2 /MSD Melania 984 (1994)/.

Osztályozás:

• enyhe 20-40% túlsúly

• közepes 40-100% túlsúly

• súlyos 100%-nál nagyobb túlsúly

  Nem helyes különbséget tennünk kövér és elhízott ember között. Helyesebb, ha az egészséges /tünet mentes/ kövér embert is betegnek tekintjük, hiszen könnyebb az elhízást még akkor befolyásolni, amikor kezdődik és nem alakultak ki súlyos szövődmények /A gyak. orv. encik. Medicina, 819 (1977)/.
   Az obesitas praevalentiája az USA-ban férfiakban 24% és nőkben 27 %. A 20 és 50 éves életkor között a praevalentia kétszeresére növekszik, míg rossz szociális viszonyok között élő nők esetében több mint kétszer annyi az elhízott, mint magasabb társadalmi rétegekben. Fekete bőrű nőkben eléri a 60%-ot /MSD Melania 981 (1994)/. Fejlett és közepesen fejlett társadalmakban napjainkban az elhízás a felnőtt lakosság közel 70%-át érinti és ez a helyzet jellemző hazánkra is. Ezt a betegsokaságot csak diétáztatni, tornáztatni illuzórikus elképzelés.
   Az obesitas pontos oka nem ismert. Régebben csupán mint anyagcserezavart fogták fel, amit csak a túlzott táplálékfelvételnek tulajdonítottak. A korszerű tudományos álláspont szerint az exogén /evés/ túlsúlyon kívül nagy szerepe van az endogén faktoroknak is /genetikai, hormonális, neurális és anyagcsere zavarok/, melyek az elhízás pathogenezisében jelentős szerepet játszanak. A két fő faktor szorosan összefügg és átfedi egymást. A túlzott táplálékfelvétel következtében az anyagcsere egyensúly kibillen, belső zavar keletkezik, hyper insulinismus lép fel, ami agresszív éhségérzetet okoz /Moron 1978/. Ehhez pszichosomaticus probléma társul és stressz-túlsúly-stressz szituáció jön létre, ami egy öngerjesztő circulus vitiosus. A stressz túlsúlyhoz vezet, a túlsúly pedig stresszt okoz. Legalább hét különböző faktor járul hozzá kialakulásához, melyek bizonyos rendszert alkotnak. Ezek a genetikai tényezők, a szociális tényezők, az endokrin és metabolikus tényezők, a psychés tényezők /bulimia, éjjeli evés syndroma/, a fejlődési növekedési tényezők /hypertrophiás és hyperplasiás obesitas és ezek kombinációi/, a fizikai inaktivitás és agyi károsodás /a hypothalamus ventromedialis magvának bántalma hyperphagiát és elhízást okoz/. Legutóbbi időkben az elhízásért felelős gént is kimutatták.
   Az obesitas több súlyos megbetegedés aetiológiájában szerepel /itt nem említjük az endokrin betegségekhez társuló elhízás formákat/. Közismert a diabetes, a cardiovascularis megbetegedések , az arteriosclerosis és az obesitas közti direkt kapcsolat. Az elhízás kihat a légző rendszer, az emésztő traktus, a vesék, a genitáliák, az idegrendszer, a bőr és a mozgásszervek állapotára is.

Az elhízás jelentőségét az alábbi adatokkal is alátámasztjuk:   Több évtizedes orvosi tevékenységünk alapján kijelenthetjük, hogy az elhízottak halálozása párhuzamosan növekszik a testsúllyal. Ezért nehéz, vagy lehetetlen életbiztosítást kötniük. 25%-nál nagyobb súlytöbblet esetén a mortalitás 75%-kal nő. Normál testsúlyú egyének diabeteses mortalitásához képest a súlyosan elhízott diabeteses mortalitása négyszeres. Műtéti mortalitás kockázata háromszorosára növekszik.. Elhízott emberek gyakrabban szenvednek balesetet, gyakoribb a mozgásszervek sérülése.
A műtéti előkészítéshez obesitológus szakorvos konzíliumot és speciális kezeléseket veszünk igénybe.

Ismerje meg klinikánkat

A Seffer-Renner Magánklinika 1992-ben kezdte meg működését. Az eltelt idő alatt hazánk egyik legkorszerűbb magánintézményévé vált. Az intézményben 22 orvos, 14 szakterületen közülük 10-en rendelkeznek tudományos minősítéssel. A magánklinika eredményei a plasztikai és helyreállító sebészet, a minimális invazív sebészet és a lézersebészet területén kimagaslóak.